Hozz tudatos döntést! Vegyél használtat!

Bevezető

Ez nem a szokásos, rövid, tömör megúszós írás lesz. Sőt, kifejezetten hosszú és kifejtős tartalom, ami a későbbiekben is így lesz!
Az összes, ehhez a webáruházhoz hasonló oldalon fogsz találni ilyen írásokat, ahol igyekeznek minél tömörebben rávezetni arra, hogy mennyivel okosabb döntés az esetek legnagyobb százalékában cégtől (leginkább tőlük) használt terméket venni. 
Amikor én úgy döntöttem, hogy neki megyek a piacnak kijelöltem magamnak, hogy csak is etikus vállalkozást vagyok hajlandó csinálni. Aki ismer az tudja, hogy én nagyon messze vagyok attól a fajta ismert vér kapitalista kereskedő archetípustól, akit mindenki feltud magában idézni. Így nem is lennék hajlandó például olyan termékeket árulni, amiben nem hiszek.
Emellett nagyon fontosnak tartom azt az irányt, hogy megpróbáljam áthidalni azt a szakadékot, amit az internet jelent. Hiszen ezen a felületen keresztül nem látjuk egymás verbális, non-verbális közléseit, nem tudunk egymás szemébe nézni, nem tudjuk a terméket konkrétan kézbe fogni, ez pedig nagyon sok emberben egy gátat képez, főleg olyan termékek esetében, mint a használt termékek, amiknek adott esetben nyilván lehetnek kisebb nagyobb használatból eredő esztétikai és/vagy műszaki hibái is.
Így igyekszek nektek olyan tartalmakat adni minden felületen, ahol megismerhetjük egymást, megláthatjátok a valós nézőpontom és ahelyett, hogy az ösztöneitekre játszva, csak a kulcsszavakra lőnék és a szokásos marketing alapelvekkel kísérleteznék az elmétek húrjain, inkább a valós tartalomra helyezem a hangsúlyt, mert a termékek mellett értéket is szeretnék közvetíteni.

Egy etikus vállalkozás összetevői, ami nálunk még kiegészül a környezetvédelemmel és a rendszeres, folyamatos adakozással

De ez a 'kis' monológ után vágjunk bele a mai témánkba.

Szépen fröccsöntött tejfölös dobozok, laptopnak álcázva

Ahhoz, hogy megértsük azt, hogy hogyan megy ma egy műszaki termék kifejlesztése tisztáznunk kell, hogy bár legtöbbünk úgy érzi, hogy tudatos, egyedi és, hogy jó döntéseket tud hozni és egy általános beszélgetés közben nem szeretjük, sőt, általában kikérjük magunknak, ha általánosítanak minket, a valóságban, megfelelő adatmennyiség mellett egy gyártó nagyon jól betudja lőni a piaci igényeket, amiket pont ilyen általánosításokon, statisztikákon alapulva, algoritmusok megadnak nekik és bizony nagyon jól működik ez a rendszer.
Egy gyártó, minél több ilyen adatból dolgozik, annál pontosabb képet kap arról, hogy mely területekre kell fókuszáljon, ami mellé hozzájönnek a pszichológiai, szociális, társadalmi kutatások, a piaci versenytársak kielemzése, lebontva országokra, érdeklődési körökre, korra, nemre, vallásra satöbbi.

De, menjünk vissza kicsit az időben.
A 90-es, 2000-es évek előtt a termékeket jellemzően mérnökök tervezték az első skicctől, a csomagolásba kerülésig. Így egy-egy műszaki termék főszempontjai a tartósság, a műszaki megfelelőség, innováció voltak. Egy műszaki mérnöknek nem igazán számít a küllem, a szín, a vastagság. Ezek csak sokadlagos szempontok. 
Ahogyan nőttek ezek a cégek, sokasodtak feladatok, meg kellett osztani őket, ráadásul egyre több és több konkurens vállalat is megjelent, akikre hatékonyan reagálni is kellett.
Mivel a piac egyre inkább osztódott és szegmentálódott a gyártóknak fontossá vált, hogy egyre jobban tudjanak a saját cél csoportjukra lőni és megtalálják azokat a piacokat, ahol még növekedést tudnak elérni.
Szépen begyűrűztek a marketing részlegek és ahogyan fejlődött ez az iparág, kiderült, hogy sokkal profitábilisebb az ő eszközeikre építeni, mint a mérnökök szempontjaira. Persze kellenek ők is a serpenyőbe, de mára már alárendelt szerepben, a marketinges részlegek által erősen meghatározott és felügyelt korlátok között.

Míg régen legyártották a terméket és azt becsomagolták valahogyan, ma már előbb születik meg a dizájn, amihez aztán a műszaki mérnököknek alkalmazkodniuk kell. Egyik szélsőségből a másikba csaptunk át és ez bizony oda vezetett, hogy az esetek többségében silány hulladékot veszünk szépen becsomagolva.

Bizonyára mindannyian ismeritek a villanykörte- összeesküvést, a tervezett elavulás elméletét, amit sokan egy tudatos előre eltervezett folyamatként írnak le, miközben erről szó sincs.
A valóságban egy véletlenszerűen kialakult rendszer lett ez.
Mikor megjelenik egy új sikeres konkurencia a piacon vagy egy régi lesz hirtelen sikeresebb az addigiaknál, a többi piaci szereplő elkezdi kielemezni ennek a receptjét. Elkezdik felmérni a vásárlóikat a termékeiket, az értékesítési folyamataikat és csatornáikat, összevetik a saját maguk által gyűjtött adatokkal és az ezekből levont konzekvenciákat kezdik el saját magukra is alkalmazni. Vagy egy az egyben vagy még tovább gondolva.
Tehát felfoghatjuk ezt egy evolúciós folyamatnak, ami visszatekintve ugyan tervezetnek tűnhet, valójában csak alkalmazkodás a környezethez. Ahogyan ezt a természetben is láthatjuk.
Persze a motiváció sokkal aljasabb, hiszen a természetben a túlélésért játszódik le ez a folyamat a faj fennmaradásért, míg ez a céges, vállalati struktúrák esetében csupán a profitról szól. A természet az egyensúlyra törekszik, a cégek az eltiprásra, a piaci pozícióra, az összes megszerezhető fillérre gyakorlatilag bármi áron.

Így jutottunk el oda, hogy ma már egyáltalán nem titkolt módon például az autóiparban külön részlegek dolgoznak azon, hogy egy műszakilag jól megtervezett autón mit lehet megspórolni. Patentokat, hangszigeteléseket, csavarokat, csöveket, bármit, amivel a garancia ideje alatt teljesíti a követelményeket, de ha lehet nem többet és nem tovább. Ez pedig sajnos ma már a legolcsóbbtól a legdrágább autókig így van. (egyedül talán néhány luxus termék kivétel) 1-2 cent spórolás nekünk nem tűnik soknak, milliós darabszámnál az már nagyon sok pénz.
Sőt, már bőven ott tartunk, hogy az alapvető tervezésnél is erősebbek a marketing megfontolások, mint a mérnöki szemléletek. (előbb a dizájn, aztán majd beleerőltetjük valahogyan a műszaki tartalmat, még akkor is, ha az komoly tartóssági és minőség béli lemondásokkal jár)
Erre rá játszanak az éppen aktuális társadalmi hívószavakkal is, mint a napjainkban jellemző környezetvédelemmel.
Itt pedig nem kell messzire menni. Az Apple például, akik az új 12-es szériával a töltőket erre hivatkozva hagyták el a csomagolásból, érdekes módon egy olyan vezetéket adnak a telefonhoz, ami nem lesz kompatibilis a régi töltők jelentős részével. Így lényegében semmit nem léptünk előre környezetvédelmi szempontból viszont, mivel nagyon sok ember nem rendelkezik ezekhez az eszközökhöz használható töltőkkel, meg kell majd venniük ezt, egy töltőhöz képest elég sok pénzért.

Mi fogyasztók gyakran hangoztatjuk, hogy a legfontosabb számunkra a tartósság és megbízhatóság, de sajnos a valós kép nem ezt mutatja. Ráadásul egy olyan cég amelyik kifejezetten ilyen elvek mentén kezdene el termékeket gyártani, hamar partvonalon kívülre kerülne, az olyan konkurensekkel szemben, akik az emberek alapvető ösztöneivel játszik. Meg hát, mivel a termékeik nem mennének tönkre, így hamar egy falba ütközne.
Nem lesz kinek eladja az új terméket, olyan volumenben, amivel életben tudna maradni, hiszen az előző még működik, 10 év után is, miközben a konkurencia havonta dob új termékeket a piacra, mindig szebbet jobbat ígérve, mi pedig nagy többségében befogunk ennek dőlni. Akkor is, ha pár hónap múlva már komoly problémákba, javításokba bonyolódunk.
Így láthattuk az évtizedek során olyan márkák eltűnését vagy beolvadását más vállalatokba, akikről ezt nehezen vagy egyáltalán nem tudtuk volna elképzelni, hiszen sokáig a legmeghatározóbb szereplők voltak.
Vannak persze üdítő kivételek. Ilyen például a Miele, akik leginkább háztartási nagygépeket gyártó vállalat és úgy tudtak autentikusak maradni (nagyjából), hogy nem kellett sokat feladniuk a márkájukat megalapozó tartósság és megbízhatóság oltárán. Mondjuk kapásból el is kérnek egy teljesen alap termékért a konkurenciához képest 3-4-5ször több pénzt és már ugyan az ő új gépeik sem fogják kibírni a 15-20 évet (nagy átlagban), azért arra figyelnek, hogy a plusz anyagi ráfordítással arányosan több idő legyen a termékeik élettartama.

De hogyan jönnek ide a számítástechnikai cuccok?

Korunk legfontosabb és megkerülhetetlen termékei az informatikai termékek.
Mi vásárlók, mikor például egy laptopot akarunk venni, rendelkezünk egy költség kerettel. A legjellemzőbb és legjobban forgó kategóriák a 100-200 forint közötti eszközök. Ezért a pénzért elvárjuk, hogy mindent tudjon a gép. Legyen vékony, szép, gyors, erős, tartós és megbízható. Ráadásul függetlenül a pénz romlásától, a gazdasági helyzettől, 5 éve is ennyit szántunk rá és az aktuális évben sem szánunk rá sokkal többet. Ígéret szintjén a gyártók ezt ki is fogják elégíteni, a valóságban viszont úgy fog viszonyulni ezen fogalmakhoz az eszköz, mint a margarin a vajhoz vagy frissföl a tejfölhöz. Semennyire.
Valójában illúziót veszünk elég drágán. Hitvány anyagokból és komponensekből megépített, tejfölös doboz vastagságú és tartósságú szemetet birtokolhatunk, de legalább az új eszköz érzése meg van... és van sok jótállásunk (nincs, de erre majd visszatérünk egy másik írásban)
Ráadásul ma már az is laptopot vesz, akinek egyáltalán nincs szüksége egy hordozható számítógépre, de olyan jól néz ki, meg most mindenki ezt veszi (csorda szellem). Miközben ma már szinte minden tud mindennel vezeték nélkül kommunikálni és egy asztali gép sem szükségszerűen kábelhalmaz, léteznek mini PC-k, amik szintén elég jól néznek ki, sokszor még kisebb helyen is elférnek, mint egy laptop viszont tartósabb, bővíthetőbb (nem mindig persze, hiszen van, hogy egy dobozba szerelt 'laptopról' van szó, kijelző, billentyűzet és touchpad nélkül) és nagyobb teljesítményt tud magából kiizzadni, mint egy azonos kategóriájú laptop úgy általában. (hiszen több hely marad a hűtésre például)

A gyártók műszaki szempontból is pontosan tudják mik a hívószavak, mik azok a paraméterek, amiket a vásárlók néznek.
„Hány Megahertzes, hány magos, mennyi gigás (itt mondjuk sokszor összekeveredik a fejekben az adattároló mérete, a rendszer memória, RAM méretével), hány gigás a videókártya (ami sok embernél akkor is fontos, ha csak videókat néz, meg facebookozik, tehát az égvilágon semmi szüksége komolyabb videókártyára)”
Persze nem fedem meg az embereket, hiszen nem az ő feladatuk a napi rutin mellett még képzett informatikusnak is lenni, sőt általában véve, műszakilag képzetnek, aktuálisnak lenni, hiszen ma már bármit akarsz venni, mindenhol megy a porhintés az intelligens molekulákkal, a soha nem látott 3d-s nano technológiás vízbefecskendezéssel. Mindennek adnak egy marketing szempontból jól csengő nevet, akkor is, ha az valójában éppenséggel pont gyengébb vagy rosszabb teljesítményt, minőséget takarja. (ilyen például az Nvidia-nál nemrégiben bevezetett Max Q elnevezés a laptopokba épített videókártyáknál (például RTX 2060 Max Q), amire az ember azt hinné, hogy jobb mint a sima, ami mögött nincs ez az elnevezés, valójában pont, hogy jelentősen gyengébb... ügyes trükk ugye?) Kezdetben az volt a marketinges alapvetés, hogy egy terméknek csak a jó tulajdonságait emelik ki, a gyengébb részeit elegánsan elhallgatják, ma már egyre inkább marha jól csengő elnevezésekkel trükköznek. 

Ilyenkor szokott a képbe jönni a szomszéd vagy egy rokon segítsége, mivel az ember hamar besokall az iszonyat mennyiségű paraméter áradattól, marketinges porhintésektől, a termékek sokaságától és változatosságától, a napokon, éjszakákon át tartó utánajárásoktól. A rossz döntés lehetősége miatt kialakult szorongás pedig 2 utat enged nekünk. Vagy átatdjuk magunkat valamelyik cég ígéretének vagy megkérünk valakit, hogy segítsen át minket ezen a szorongáson.
A legtöbb ember közelében van egy 'szakértő', csak itt is van egy bibi. Tapasztalatból mondhatom, hogy az ilyen emberek által tett javaslatok 99%-ban nem a konkrét vevő igényeit, lehetőségeit, hanem a sajátját fedi le.

Amikor még fizikai üzletben álltam várva a vevőkre, rengetegszer előfordult velem (mindennap többször), hogy bejött egy vásárló, aki tejesen sima felhasználásra keresett laptopot. (filmnézés, internet, ügyintézések, email)
Az unokája, a fia, szomszédja, munkatársa, aki 'ért' a számítógépekhez, összeírta neki, hogy milyen kell legyen, a költség keretet már a vásárló szabta meg. Ezen a technikai listán olyan komponens megkötések, előírások szerepeltek, amik sem a ráfordított összeggel, sem a felhasználási területtel nem álltak köszönőviszonyban sem. Gyakorlatilag egy többszáz ezres gép leírása szerepelt az egyik oldalon és egy 60 ezres költség keret a másik oldalon. Olyan ez, mintha egy boltba-munkába járós autónak, egy forma 1-es gépet javasolnánk.
Én nagyon nem vagyok az a kereskedő típus (ahogyan azt fent is említettem), aki olyan terméket akarna bárkire rábeszélni, amire nincs szüksége, de amikor vitába szálltam ezekkel az 'előírásokkal' a legtöbb esetben éreztem a bizalmatlanságot, hogy én most csak ráakarok beszélni valamit és, ha meg is vették végül azt a terméket, amit ajánlottam és, amire ténylegesen szüksége volt a vásárlónak, voltak alkalmak amikor  a 'szaksegítség' vissza zavarta, hogy ne vegyen ilyen használt sz@rt. Neki felírták, hogy i7es kell a legújabb generációból, minimum 16GB RAM-al, 8GB-os legújabb videókártyával, akkor az kell még ha nem is. Aztán bement az egyik műszaki nagy áruházba és vett egy 80 ezres 'akciós' pohár alátétet, ami szintén nem felet meg a kritériumoknak, de legalább új. Teljes agyrém.

De térjünk rá a használt termékekre és azon belül is a használt számítástechnikai termékekre.

Használt termékeket a legtöbbünk nem szeret venni. A szükség szüli a legtöbb esetben. Általában egy dolgot figyelnek ilyenkor, ha még is rákukkantanak erre a piacra és az az ár. (tisztelet a kivételnek)
Használt cuccokat akkor vagyunk leginkább hajlandóak venni, ha az a saját érzéseink szerint annyival olcsóbb, hogy megérheti rajta elgondolkozni. Ez a határ mindenkinél máshol van. Van aki pár ezer forint megspórolása esetén is bele vág a használt termék vásárlásába van aki csak akkor lenne hajlandó egyáltalán elgondolkodni rajta, ha minimum félárban jutna hozzá egy bármilyen minőségű újhoz képest.
A legritkább eset az, hogy a paraméterekkel, anyagi és műszaki minőséggel együtt véve súlyoznák a megérhetőséget.
Ha én árulok egy laptopot mondjuk 120 ezer forintért, de a vásárló talál egy számára szép új darabot, akár ennél olcsóbban is vagy nem sokkal drágábban a mérleg nyelve sokszor afelé fog dőlni. Csupán azért, mert az új. De, valójában annak az új gépnek a minősége, műszaki tartalma, megbízhatósága, nyújtott szolgáltatásai köszönőviszonyban sem lesznek az általam árult géppel. 
Fentebb megbeszéltük, hogy az átlagos piacra, hogyan is fejlesztenek termékeket. A műszaki minőség és átgondoltság csak sokadlagos szempont. Egyetlen célja van. Valahogyan kibírni a jótállás végéig. Persze mindig van a hangos kisebbség, akik ilyenkor 1-1 tapasztalatra alapozva kijelentik, hogy ők 5 éve vettek egy gépet valamelyik nagy áruházban 80 ezerért és még mindig tökéletes.
Tapasztalatból mondom, hogy ez nagyon kis százalékban van így és mivel ezeknek az embereknek nincs összehasonlítási alapjuk egy valóban jól működő, használható géppel kapcsolatban, ezért észre sem veszik, hogy milyen hitványúl működik az a gép az aktuális átlaghoz képest.

Mondok egy példát.
Amikor gyermekkorom után elkezdtem újra biciklizni, összeraktam magamnak egy relatív olcsó biciklit, hiszen én is kiborultam az áraktól és úgy voltam vele, ahogyan elég sokan. Valójában nem éri meg drágább termékek irányába menni, hiszen a márkanéven kívül meg egy-két számomra (akkor) haszontalannak ítélt funkción kívül nem tud többet. Aztán kipróbáltam egy 'rendes' biciklit és az enyémhez képest, mintha szinte magától gurult volna.
Ráadásul az enyém elég hamar zavaró hangokat adott, egyre sűrűbben kellett vele törődni, kis apró költségeket ráfordítani.
Elhatároztam, hogy befektetek és akkor tényleg egy relatív nagyobb összeggel fejlesztettem (gyakorlatilag mindent lecseréltem a vázon kívül). Azóta eltel majd 1 évtized és sem zavaró hangok, sem különösebb karbantartási igény nem merült fel (a szokásos évi egyszeri kenéseket leszámítva).
Tehát végül a drágább olcsóbb lett és a tekerés élménye nem függött többet a biciklitől.
Természetesen itt a használt nem jött szóba, hiszen ezek szinte mindegyike kopó alkatrész vagy kopó alkatrészeket tartalmazó komponens. Kivéve a később lecserélt vázam, amit már használtan vettem (ez egy sokkal magasabb kategóriájú váz, mint amit ennyi pénzért újonnan tudtam volna venni) és egy helyen még kicsit el is volt-van repedve, de mivel tudtam, hogy én nem fogok ugrálni a biciklimmel, nem volt szempont és köszöni szépen, több mint 10 éve működik az is.
Vehettem volna újonnan egy csillivilli vázat, ami azóta már biztosan eltört volna, hiszen azokat silányabb, ridegebb vékonyabb anyagokból gyártják, mint ezt az általam vett használtat, ami sokkal vastagabb anyagból készítettek és nagyobb tűréshatára tervezett felhasználásra szavatolták.
Ugyan ez átvezethető mindenre.
Ezek a gépek, eszközök, amiket árulok, nem az átlag piacra készültek. Így a tisztán marketing megfontolású megközelítés szinte egyáltalán nem jellemző rájuk. Ezeket cégeknek gyártják, szakembereknek, ahol ezek a marketinges porhintések nem működnek vagy közel sem akkora hatékonysággal, mint az átlagos piaci szegmensben.
Ráadásul ezek a cégek több száz vagy több ezer darabot vesznek, tehát, ha egy gyártó silány terméket ad el nekik, azzal rengeteget veszítenek. Ezzel szemben a sima piaci helyzet az, hogy ha te csalódott is leszel az átlagnak tervezett géppel, márkával szemben, ugyan egy vásárlót lehet, hogy veszítenek, a másik oldalon viszont a marketing gépezetnek hála 10-et nyernek és idővel téged is jó eséllyel visszatudnak csábítani.
Ezzel szemben egy céget, akár egész ciklusokra vagy örökre elveszíthetnek.
Így ezekben az eszközökben 'van anyag', tervezettség, átgondoltság, valós műszaki tartalom, hiszen ebben a rétegben a minőség a megbízhatóság jelenti a verseny alapját. Ezek azok az eszközök, amik valóban képviselik a ma kapható magasszintű technológiai színvonalat. Még az olcsóbb szériákban is, ahol esetleg több a műanyag elem (mert itt is vannak súlyozottan magasabb minőségű és olcsóbb opciók), ott is olyan minőségű és vastagságú anyagok lesznek, ami az élettartamát és használatának minőségét nem fogják befolyásolni.
Vajon miért van az, hogy az űrkutató központok nem high end vagy olcsó gamer, normál eszközöket használnak?

 
Don Pettit a NASA űrhajósa egy ThinkPad-el a Nemzetközi Űrállomáson - forrás: space.com

Vagy az autóversenyzés világában?

HP EliteBook a Forma-1-es Renault garázsában - forrás: renaultsport.com

ThinkPad-ek Dell Latitude-ök és EliteBook-ok a többszörös világbajnok, rekorder Forma-1-es istállónál, a Mercedes-nél - forrás: digitaltrends.com

Meg úgy általában az iparágakban?

Félreértés ne essék. Itt nem olyan funkciókról és tulajdonságokról van szó, amik csak az iparnak fontosak. Ezek bizony pont olyan dolgok, amik az esetek zömében sokkal súlyozottabbak normál körülmények között is, pláne egy laptopnál (hiszen ez a legösszetetteb informatikai termék a mobiltelefonok mellett) mint az, hogy hány gigás, hány magos van e benne, amúgy a mi felhasználási igényeinknek egyébként totálisan szükségtelen videókártya vagy IPS paneles FullHD-s kijelző.

Mikre gondolok?

Kevesen tudják, hogy például a kijelzők legsérülékenyebb pontja nem az az oldala, ahonnan nézzük, hanem a hátulja. Itt viszont még a több százezres, normál piacra készült gépek is hullavékony gagyi műanyagokat tartalmaznak.
Nem rég voltam körképen, mikor is egy ismerősöm egy grafikázásra alkalmas gépet keresett és megdöbbentem, hogy 3-4-500 ezerért milyen elképesztően csavarodó, nyeklő-nyakló hulladékokat árulnak. Azon csodálkoztam, hogy első kinyitáskor, hogy hogy nem tört keresztbe a kijelző, mert átlagban több centimétert csavarodott az egész felépítmény. Ki gondolhatja, hogy ez rendben van?
Egy hordozható és hordozásra használt gépnél ezek gondot jelentenek.
Emellett mivel a zsanérozás is elég hitvány szokott lenni, ha nem középről nyitjuk a kijelzőt, elég sűrűn elő szokott fordulni, hogy a zsanér egyszerűen kiszakad a burkolatból vagy megszakadnak az itt elvezetett szalagkábelek a brutális terhelés miatt.
Az is gond, hogy a gépek mérete és tömege miatt, mivel ez a műanyag felépítés mindenhol tetten érhető, merevítéseket nem tartalmaz és gyakorlatilag csak ezekre a hullavékony anyagokra rácsavarozzák a komponenseket. Mikor felemeljük a gépet, sokszor nem az optimális tömegközéppontján fogjuk megtenni (sőt, a legtöbbünk valamelyik sarkánál emeli meg), így a gép alaplapja folyamatosan csavarodik és olyan behatásokat fog kapni, amiket nem bír ki csak ideig óráig.

Az üzleti laptopok esetében ez teljesen máshogyan van. Itt a legjellemzőbb, hogy vagy a teljes gép vagy annak a kritikus pontjai fémek ötvözetéből készül, extra merevítésekkel. De, még az olcsóbb szériák, ahol több a műanyag elem is, az anyag vastagsága és az öntvényben elhelyezett extra merevítések miatt, ez a mértékű csavarodás kizárt.
A kijelzők hátlapja pedig szinte minden esetben szintén fémből készülnek, pont azért, hogy egy nem kívánt behatás miatt a kijelző ne törjön be.

Jellemző ThinkPad magnézium ötvözetes felépítés a bal oldalon, egy átlag laptop alsó papír vékony műanyag burkolata a jobb oldalon. A két gép nagyjából azonos áron megvásárolható. Drámai a különbség.

Másik előnyös tulajdonsága az ilyen jellegű felépítménynek az a hőelvezetés, ami egy alap műanyag központú tervezettségnél (amik a normál piac fő és szinte egyetlen alapanyaga még többszáz ezres gépeknél is... nagyjából 500 ezer forint alatt ne is reménykedjünk új gépek esetén fémek használatáról), nyilvánvalóan nem jön szóba. Az ilyen típusú gépeknél viszont, mivel a fémek jó hőátadó-elvezető tulajdonságokkal bírnak, ezekre a mérnökök rá is vezetik a kritikus melegedésű komponenseket (processzor, videóvezérlő, RAM, különböző vezérlő chipek), így azok a fajta folyamatos melegedési- hűlési folyamatok, amik nagyon sok esetben a chipek 'leszakadásához' vezetnek, amitől egy gép javítása gazdasági totálkár lesz, ezekre a gépekre nagyon nem vagy szinte egyáltalán nem jellemzőek.
De a melegedés nem csak az élettartamra lesz drámai hatással, hanem a teljesítményre is. Hiába rendelkezik egy azon gép hasonló paraméterekkel, a hatékonyabb hűtésű gép minden esetben sokkal jobban kitudja majd használni ezt. Ez főleg a processzorokra jellemző. Ha egy processzor elér egy a gyártó által meghatározott kritikus hőmérsékleti értéket, jelentősen visszafogja venni a teljesítményt, amíg vissza nem hűl. Így nyilván való, hogy az a gép, amelyik ezt a hűtést jobban oldja meg, ugyan azt a processzort sokkal komolyabban fogja tudni munkára bírni.

Szintén a laptopoknál jellemző tulajdonság az összes nálunk fellehető gépre a csepp és porállóság, ami megint csak egy elég jellemző probléma szokott lenni otthoni környezetben is. Erre a nálunk forgalmazott gépek gyártói különböző megoldásokat használnak, különböző hatékonysággal, de még a legkevésbé hatékony megoldásra is elmondható, hogy legalább gondoltak erre is. Ezzel pedig jelentősen nagyobb az esély, hogy túléli a hétköznapokat, míg ez egy normál piaci versenyzőtől nem elvárható tulajdonság, még nagyon sok pénzért sem. 



Emellett kiemelt szerepet kap a bővíthetőség és karbantarthatóság. Ezek a gépek a mai napig 99%ban a legjobban bővíthető és karbantartható eszközök. Még akár saját magunk otthon is tökéletesen megtudjuk tenni az alapműveleteket, hiszen sok esetben még csavarozgatnunk sem kell, vagy csak minimálisan. Nem kell hozzá magas szintű szakismeret. Ha nem ijedünk meg az alkatrészek nyers látványától simán véghez vihető folyamat.

Csatlakozókból és portokból is általában sokkal többet kapunk, mint általában, ráadásul, mivel cégeknél jellemző, hogy olyan eszközök is vannak, amik még az előző generációkból maradtak, így sok esetben még igen régi eszközökkel is összeköthetök. Ha pedig, mondjuk laptopok esetében szükségünk van extra csatlakozókra, lehet hozzájuk használni dokkoló állomásokat, amiket egyszerűen csatlakoztatva, majdhogynem asztali gépekre jellemző csatlakozó cunamit kapunk.

Beszéljünk a hátrányokról is

Nem minden fekete vagy fehér. Nem állítom, hogy minden esetben csak a használt gép a legjobb választás.
Vannak területek, amikre nem javasolnám ezeket az eszközöket.

Magasabb szintű professzionális videózás, grafikázás, mely területen egyébként is nagyon a zsebünkbe kell nyúlni, ha komolyabban gondoljuk, de ezt a szegmenst, amit nálunk megtalálsz nem erre tervezték.
Ugyan lehet találni ezek között is olyanokat, amik rendelkeznek dedikált videókártyával (tehát a videó megjelenítéshez saját, különálló erőforrással rendelkező képmegjelenítő eszközt), illetve valóban nagyteljesítményű processzorok is előfordulnak, de erre a feladatra még sem lesznek optimálisak.
Ez nem azt jelenti, hogy, ha az ember alap vagy közepes összetettségű grafikákat szerkesztene mondjuk Photoshopban, vagy Illustratorban azzal ne küzdene meg (én is jelenleg egy ilyen eszközön raktam össze szinte mindent), de komolyabb igényekre már nem lesz jó. Főleg igaz ez a videó és animációszerkesztőkre, amik még a sok kategóriával magasabb szintű, erre gyártott eszközöket is megtudják enni reggelire.
Ebbe a kategóriába tartoznak a játékok is. Nem arról van szó, hogy alapszintű vagy böngészőből futtatható játékokkal ne boldogulna el egy ilyen eszköz, de ha komolyabb játékokat szeretnénk futtatni, már nem ezek lesznek a legcélszerűbb választások. Egy használt asztali gép esetében más lehet a helyzet, ha az nem mini vagy kisméretű, de abba bele kell számoljuk a videókártyát és egy esetleges tápegység cserét is.
Itt jó hír, hogy már a felhő alapú számítástechnika egyre inkább erősödik. A Microsoft például már a célvonalon van az xCloud szolgáltatással, aminek köszönhetően már nem lesz szükség erős hardverre, hogy komolyabb játékokat futtassunk. Havi előfizetés keretében elérhetjük majd játékok százait és nem kell majd többszázezer forintot elköltenünk egy játékra tervezett gépre. Ehhez csupán majd egy gyors és stabil internet kapcsolatra lesz szükségünk és várhatóan 2021-ben debütál.

Másik relatív hátrány, hogy ritkán találkozhatunk HDMI csatlakozással. Professzionális körökben sokkal elterjedtebb a Display Port használata, ami gyakorlatilag ugyan az, de még is szükség lesz egy átalakítóra vagy egy vezetékre, amivel HDMI-s eszközre tudjuk kötni (például monitorra vagy TV-re). Ez nem egy drámai plusz költség. 2-3 ezer forintból ez áthidalható.

A kijelzők a másik sarokpontjai ennek a kategóriának. Mivel ezeket a gépeket leginkább munkára és általános feladatokra, nem széleskörű tartalom fogyasztásra készítik, így viszonylag ritka a FullHD-s vagy még nagyobb felbontású kijelzők. A legjellemzőbb felbontás a HD és a HD+. Ettől függetlenül természetesen nagyobb felbontású eszközre kötve például egy laptop képes megjeleníteni a nagyobb felbontású képet. Ennek persze előnyös oldala is van például az akkumulátor üzem idejére vagy az árára tekintettel, de ha valami miatt elengedhetetlen a FullHD vagy nagyobb felbontás, akkor figyelj rá, hogy megfeleljen ennek a gép.
A kijelző méretek is a megszokott 15,6"-os képátló helyett, a valóban hordozható 14" és ez alatti méretekre épít. A 15,6"-os kijelzővel épített gépeket asztali laptopnak szokás hívni, hiszen ez a méret hordozásra messze nem optimális. Ez az olvashatóságát és láthatóságát nem befolyásolja, a hordozhatóságra, akkumulátor üzemidőre viszont drámai hatása van. Az én személyes preferenciám a 12-13"-os méret, mert én valóban hordozom és ami ennél nagyobb, a kiegészítőkkel együtt, már nagyon macerás ebben a tekintetben.

Hátrány lehet még laptopok esetében a billentyűzet nyelvezete. Mivel ezek a gépek hozzánk leginkább olyan piacokról jutnak be, mint Németország, Anglia, Franciaország, a billentyűzeten látható feliratok és kiosztások eltérnek a magyartól. Természetesen ettől még ugyan úgy a magyar karaktereket fogja írni, ha a rendszer nyelvezete és billentyűzetkiosztás magyarra van állítva. Ha zavar, hogy a billentyűzeten nem azokat a feliratokat látod, amiket az valójában ír, akkor nincs más dolgod, mint a csomagban kapott billentyűzet matrica felragasztása. Vagy az összes karakterre vagy sokszor az is elég, ha csak azokra a billentyűkre teszed ezt meg, amelyeket használsz. Talán azért célszerűbb az egész billentyűzetre felragasztani, mert a speciális, billentyűkombinációval elérhető karakterek is máshova esnek magyar billentyűzeten. (mint például a '@' vagy az '&' jel)

Összegzés

A tudatos vásárlás és a tudatos döntés napjaink egyik legfontosabb kérdése egyéni szinten.
Hagyjuk, hogy abból a költségkeretből, amivel rendelkezünk egy olyan marketingesek által összeállított lutrit beszéljenek ránk, ami hamar bosszúságot okozhat vagy vegyünk egy olyan eszközt, ami ugyan bizonyos esetekben a használtsága miatt esztétikai kompromisszumokat jelenthet, de egy sokkal megbízhatóbb, átgondoltabb, tartósabb terméket birtokolhatunk.
Nem elhanyagolható tény, hogy egy használt termékkel egy már legyártott eszközt újrahasznosítunk, így környezetvédelmileg is egy megfontolt döntés.
Egyet biztosan mondhatok. Aki egyszer már használt ilyen felsőkategóriás eszközt, annak fájdalmas ezeket az új, javíthatatlan műanyag csodákat kézbe venni és ezt a kicsomagolás élménye és az új eszköz érzése sem kompenzálja.